Embers
In Sándor Márai's Embers, two old men, once the best of friends,
meet after a 41-year break in their relationship. They dine together, taking the
same places at the table that they had assumed on the last meal they shared, then
sit beside each other in front of a dying fire, one of them nearly silent, the
other one, his host, slowly and deliberately tracing the course of their dead
friendship. This sensitive, long-considered elaboration of one man's lifelong
grievance is as gripping as any adventure story and explains why Márai's
forgotten 1942 masterpiece is being compared with the work of Thomas Mann. In
some ways, Márai's work is more modern than Mann's. His brevity, simplicity,
and succinct, unadorned lyricism may call to mind Latin American novelists like
Gabriel García Márquez, or even Italo Calvino. It is the tone of
magical realism, although Márai's work is only magical in the sense that
he completely engages his reader, spinning a web of words as his wounded central
character describes his betrayal and abandonment at the hands of his closest friend.
Even the setting, an old castle, evokes dark fairy tales.
The story of
the rediscovery of Embers is as fascinating as the novel itself. A celebrated
Hungarian novelist of the 1930s, Márai survived the war but was persecuted
by the Communists after they came to power. His books were suppressed, even destroyed,
and he was forced to flee his country in 1948. He died in San Diego in 1989, one
year before the neglected Embers was finally reprinted in his native land. This
reprint was discovered by the Italian writer and publisher Roberto Calasso, and
the subsequent editions have become international bestsellers. All of Márai's
novels are now slated for American publication. --Regina Marler --This text refers
to the Hardcover edition.
Memoir of Hungary, 1944-1948 This scathing, at times humorous,
and always insightful memoir by exiled Hungarian novelist Sándor Márai,
author of posthumous world success Embers, provides one of the most poignant and
human portraits of life in Hungary between the German occupation in 1944 and the
consolidation of Communist power in 1948.
Divorcio en Buda (Spanish)
El Ultimo Encuentro (Spanish)
A
GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK MÁRAI SÁNDOR Az 1942-ben megjelent, nagy
indulatoktól feszülõ, szuggesztív erejû regény
- az író stílusmûvészetének remeke -
vakító élességgel világít a barátság,
a hûség és az árulás örvényeibe.
Két régi barát évtizedek után újra találkozik,
s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve
egyikükbõl vádlott, másikukból vádló
lesz: egyikük annak idején elárulta, sõt majdnem megölte
barátját, elcsábította feleségét, örökre
tönkretette az életét. Ám a tragédiát
valójában nem alkalmi gyengesége okozta: egy világrend
széthullása a hagyományos erkölcsi értékek
megrendülését is jelenti.
A
GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK / VÁSZONKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR
A
KASSAI POLGÁROK / PAPÍRKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR A 14. században
játszódó dráma János mester, a kassai dóm
kõfaragójának a tragédiáját állítja
középpontjába. Az õ élete, érzelmi és
emberi magatartása a vérzivataros idõkben - a feudális
anarchia közepette a nádor erõszakkal akarja elfoglalni a várost,
amely igazsága tudatában fegyverrel védekezik - az igazi
polgári helytállás példázata. Nagyon nagy dolog
- vallja Márai -, ha valaki megérti a sors szavát, ám
az a hõs, aki saját sorsával is szembe tud szállni.
Ezt sugározza nemcsak János mester élete, hanem a dráma
igazi hõsének, Kassa városának középkori
története is. ( A borító Egidius van der Rye 17.
századi belga festõ metszetének felhasználásával
készült.
A
NÉGY ÉVSZAK / PAPÍRKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR A
négy évszak a Füves könyv elõzménye és
kiegészítõje. Mindkét kötet tökéletes
stílusmûvészettel, erkölcsi igényességgel,
rezignált bölcsességgel megírt prózai epigrammák
gyûjteménye az élet apró és sorsdöntõ
jelenségeirõl, de az elõször 1938-ban megjelent A négy
évszak még erõsebben lírai fogantatású.
Ahogy Illyés Gyula írta: igen sok darabja... tökéletes
prózavers. Baudelaire és Rimbaud ilyenfajta mûvei közt
volna a helye, ha lett volna magyar Baudelaire és Rimbaud.
AZ
IGAZI - JUDIT ...ÉS AZ UTÓHANG MÁRAI SÁNDOR Az
igazi fõhõse Péter, az ízig-vérig liberális,
felvilágosult polgár rangon alul házasodott, Judit középosztálybeli
polgári nõ. Történetükbõl kiderül,
hogy a két osztály között nincs átjárás.
Egy kiábrándulás története a regény, melyet
két nézetbõl követhetünk nyomon: a férfiéból
és a nõébõl, akinek sorsában megismétlõdik
az örök motívum: kíváncsisága okozza tragédiáját.
A Judit
és az utóhangban Judit egy hajnalba nyúló
éjszakán elmondja új szerelmének, egy Amerikába
szakadt zenésznek élete történetét, majd a zenész
meséli el, hogy halt meg Judit. A regény legizgalmasabb kérdése:
megszokható-e az új környezet, asszimilálódhatnak-e
azok, akik más életformát, más hazát választanak
maguknak. Márai a kötetben újra megfogalmazza a polgári
erényeket. A nagysikerû német kiadás után
most itthon is egy kötetben jelenik meg az amúgy is összetartozó,
monológokból álló két regény.
A
SZEGÉNYEK ISKOLÁJA MÁRAI SÁNDOR
BÉBI
VAGY AZ ELSŐ SZERELEM - A NŐVÉR / PAPÍRKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR "Mikor
az ember tollat vesz kezébe, hogy rögzítse bizalmas emberi
tapasztalatok emlékét, mindig az emberekhez akar beszélni..."
A kötet mindkét regényének "hõse" magányos,
és naplót ír. E feljegyzéselvbõl bontakozik
ki egy megszállottá váló tanár (Bébi
vagy az elsõ szerelem - 1928) és egy, az élete lényeges
kérdéseivel szembesülõ zongoramûvész (A
nõvér - 1946) sorsa. Mindkét regény elõször
jelenik meg eredeti kiadása óta.
BÉBI
VAGY AZ ELSŐ SZERELEM - A NŐVÉR / VÁSZONKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR "Mikor
az ember tollat vesz kezébe, hogy rögzítse bizalmas emberi
tapasztalatok emlékét, mindig az emberekhez akar beszélni..."
A kötet mindkét regényének "hõse" magányos,
és naplót ír. E feljegyzéselvbõl bontakozik
ki egy megszállottá váló tanár (Bébi
vagy az elsõ szerelem - 1928) és egy, az élete lényeges
kérdéseivel szembesülõ zongoramûvész (A
nõvér - 1946) sorsa. Mindkét regény elõször
jelenik meg eredeti kiadása óta.
BÉKE
ITHAKÁBAN MÁRAI SÁNDOR A
nagy utazó, Odysseus történetének Homérosz-féle
befejezése, a hazatérés öreguras megbékélése
valamiképpen mindig is a történet továbbszövésére
sarkallta az embereket.Talán ezért is van, hogy alakja számtalan
mûvészeti ág számtalan alkotásában él
tovább, és hogy tengernyi olyan mû született, amely az
eredeti befejezést átírva-elhagyva tovább folytatja
a Nagy Csavargó kalandos életét. Ezek közé tartozik
a 20. századi hontalan, Márai Sándor regénye is, amely
a címben jelzett otthoni békét egészen más
színben láttatja.
CSUTORA MÁRAI
SÁNDOR "Óvatosság,
olvasó! Kutyatörténet következik... Talán kötelességmulasztás
kutyáról írni... Annyi sürgõs, halaszthatatlan
mondanivaló lenne az emberrel kapcsolatban... A világban komor próféták
járnak, akik másféle kötelességre intik mostanában
az írót, mint kutyaregényre. Erre gondol, de rögtön
szégyenkezik is, mert a próféták szavát különben
sem érzi kötelezõ parancsnak; s egyszeriben szolidaritást
vállal a prófétákkal szemben a kutyával...
Nem, csak a kutya és az ember idilljérõl adni hírt,
ez csakugyan kevéssé izgalmas feladat... De talán, ha nagyon
odafigyel a kutyára, megtud az emberrõl is valamit..." Márai
Sándor
DER
WIND KOMMT VOM WESTEN MÁRAI SÁNDOR Von
Kalifornien über Mexiko, Texas und Florida zurück nach New York führte
die Reise des ungarischen Schriftstellers Sándor Márai. In seinen
Reisebildern verbinden sich scharfsinnige Äußerungen über die
sozialen und politischen Mißstände mit großer Offenheit gegenüber
fremden Menschen und Orten. Márai beobachtete das bunte Treiben auf den
Straßen von San Francisco und bewunderte sowohl die Wolkenkratzer von Houston
als auch die vielfältige Natur des amerikanischen Kontinents. Ein großartiges
Zeugnis der Begegnung eines europäischen Exilschriftstellers mit seiner neuen
Heimat.
DIE
GLUT MÁRAI SÁNDOR Darauf
hat Henrik über vierzig Jahre gewartet: Sein Jugendfreund Konrád kündigt
sich an. Nun kann die Frage beantwortet werden, die Henrik seit Jahrzehnten auf
dem Herzen brennt: Welche Rolle spielte damals Krisztina, Henriks junge und schöne
Frau? 'JVarum verschwand Konrád nach jenem denkwürdigen Jagdausflug
Hals über Kopf? Eine einzige Nacht haben die beiden Mánner, um den
Fragen nach Leidenschaft und Treue, Wahrheit und Lüge auf den Grund zu gehen. "Sándor
Márai hat einen grandiosen, einen quálenden Gespensterroman geschrieben,
einen Totengesang der Überlebenden, denen die Wahrheit zum Fegefeuer geworden
ist. Die Glut hat ihnen das Leben zur Asche ausgebrannt." Thomas Wirtz
in der Frankfurter Allgemeinen Zeitung
DIE
GRÄFIN VON PARMA MÁRAI SÁNDOR Der
vornehme Fremde bezieht das schönste Gastzimmer im "Weif3en Hirschen"
zu Bozen: mit großen Flügelfenstern auf den Hauptplatz, mit vergoldeten
Möbeln und einem venezianischen Spiegel über dem Kamin. Hier kann er
sich, nach den Strapazen seiner Flucht aus den Bleikammern, endlich ausruhen.
Hier kann er mit dem appetitlichen Stubenmádchen flirten und seinen Begleiter,
den etwas verlotterten Klosterbruder Balbi, auf Botengänge zum Modisten und
Perückenmacher schicken. Da erfährt er, daiß auch der Graf von
Parma mit seiner blutjungen schönen Frau zufällig in der Nähe weilt
- und augenblicklich ist es um seine Lässigkeit geschehen. Denn Franziska
ist die einzige Frau, die ihn je wirklich berührt hat... und mit ihr hat
er noch eine Rechnung offen.
EGY
POLGÁR VALLOMÁSAI MÁRAI SÁNDOR Az
író legjelentõsebb alkotásában - a két
világháború közötti magyar irodalom egyik remekmûvében
- egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz,
s egy életformához: az európai kultúrához való
elkötelezettségérõl vall, gyermekévei tájaira,
a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire:
Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit. Az
Európa Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította
el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát.
Alaposan, minden részletre kiterjedõ figyelemmel tervezte meg az
összeállítást, hiszen a világirodalom és
a magyar irodalom remekmûveinek kiadásával egyszerre kíván
segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi
felnõtt irodalomkedvelõnek. Mûköltészeti és
népköltészeti alkotások, versek és novellák,
kisregények, regények és drámák kínálnak
maradandó olvasmányélményt fiataloknak, idõsebbeknek
egyaránt.
ESZTER
HAGYATÉKA ÉS HÁROM KISREGÉNY MÁRAI SÁNDOR A
kötet négy kisregénye idõben szinte az egész
Márai-életmûvet átíveli: A mészáros
1924-ben, az Eszter hagyatéka és a Déli szél 1939-ben
látott napvilágot, a kötetet záró krimi",
a Szívszerelem (1985) pedig most jelenik meg elõször nyomtatásban.
Valamennyi témája jellegzetesen márais: az emberi kapcsolatokat
vizsgálja sors és titok, találkozás és elválás
motívumain keresztül gazdag leírásokkal és belsõ
monológokkal. Az Eszter hagyatéka Olaszországban és
Németországban az elmúlt év legnagyobb könyvsikere
volt.
FÖLD,
FÖLD ! ... MÁRAI SÁNDOR Mentem
a napsütötte pesti utcán, és utánam jött a
gyanú, hogy akármerre megyek, mindenütt egy nagy veszedelem
árnyéka kúszik utánam: a butaság ez a veszedelem,
ami beárnyékol minden lépést... Ez volt a pillanat,
amikor megértettem, hogy nem valami elõl kell elmenni innen, hanem
valami felé. Olyan volt ez, mint az infarktus lehet. De ez csak egy pillanatig
tartott. Goethe azt mondotta, »az embernek saját sorsát kell
megélni...« De ma?... Nincs többé »saját
sors«; csak statisztikai esélyek vannak. Nem lehet saját sorsnak
érezni, amikor felrobban egy atombomba, vagy egy diktatúra kimond
egy társadalom felett egy maradi, ostoba ítéletet. Ezért
el kell innen menni valahová, ahol - talán - egy ideig lehetséges
megélni a saját sorsomat.
FÜVES
KÖNYV MÁRAI SÁNDOR Olyasféle
ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerû
példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell
tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékrõl
és hõsökrõl beszél, hanem arról, aminek
köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani
embertársait, tanulva a régiektõl, a könyvekbõl,
azokon keresztül az emberi szívbõl, az égi jelekbõl.
Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet
alapigazságait illetõen. Márai Sándor 1943-ban írott
mûvét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak
és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktõl a hatalomról,
a jókedvrõl, a félelemmentes életrõl tanult.
FÜVES
KÖNYV / PAPÍRKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR
FÜVESKÖNYV
/ VÁSZONKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR
KASSAI
ŐRJÁRAT MÁRAI SÁNDOR "Négy héttel a nap után,
mikor a német csapatok bevonultak Párizsba, hazautaztam Kassára.
Egy napra mentem csak, nem volt semmi dolgom ott. Most, idõ múltával,
elcsodálkozom, miért is mentem?... Valószínûleg,
mert otthontalannak éreztem magam a világban." Márai
Sándor 1941-ben megjelent és azóta kiadatlan remeklését
indítja e sorokkal. Egy csonka nap és kurta éjszaka az, amit
szülõvárosában tölt, ám e röpke idõ
is elegendõ, hogy újraélje a gyermekkort, és hogy
szembesüljön a férfikor komor kihívásaival...
KEDVES
TIBOR! ÜKH 2003 MÁRAI SÁNDOR
- SIMÁNYI TIBOR Az óvatos, majdnem megközelíthetetlen Márai
megbarátkozott a történész újságíró
Simányi Tiborral, s az író 1989-ben bekövetkezett haláláig
leveleztek. Simányi egyike Márai azon kevés bizalmasainak,
akiket megrázó utolsó naplóbejegyzéseiben is
megemlít. Két évtizedet fog össze a német
kiadás után magyarul is megjelent levelezés, melyben Európa
és Amerika szellemi arculata jelenik meg. A levelek közvetlensége
jelenti a különleges varázst, személyes információk,
praktikus tanácsok és cinikus utalások vegyülnek a mindmáig
frappánsan érvényes megfigyelésekkel.
LAND,
LAND ERINNERUNGEN MÁRAI SÁNDOR Im fernen Exil hat Sándor
Márai aufgeschrieben, was er zuletzt in seiner Heimat Ungarn erlebte -
von der deutschen Besetzung Ungarns 1944 bis zu seiner Abreise ins lebenslängliche
Exil 1948. Das bewegende Zeugnis eines bedeutenden europäischen Literaten.
|
Find these titles and more in Hungarian
Lucrétia
Fia / Papírkötés Kötetben Meg Nem Jelent Elbeszélések
I. A kötet tartalmazza az író 1916 és 1927
között született, kötetben még meg nem jelent elbeszéléseit.
A napilapokból, folyóiratokból, évkönyvekbõl
összegyûjtöttek között életkép és
szatirikus írás éppúgy megtalálható,
mint elmélkedõ tárgyú eszmefuttatás.
LUCRÉTIA
FIA / VÁSZONKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR
MÁGIA
/ VÁSZONKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR
MŰSORON
KÍVÜL / KÖTÖTT MÁRAI SÁNDOR Az író több ezer,
hírlapokban megjelent írása közül kap egy színes
csokorra valót az olvasó. Életképeket mutatnak
be a könyv tárcái. Pontos leírást adnak tárgyukról,
de még jellemzõbb a finom irónia, az együttérzés
és az emberi viszonyulás a legjellegtelenebbnek tûnõ
dolgokhoz is. Így ismerkedhetünk meg a gyilkos kezeivel, melyek úgy
hasonlítanak bármelyikünkére; a burzsujmasinával
mint szimbólummal; avagy az író cselédjével,
Terézzel, aki egy kicsit emlékeztet Édes Annára, Kosztolányi
felejthetetlen hõsére. Nem véletlen, hogy az olvasó
oly sokféle témával találkozik a könyv
lapjain: az író tudatosan igyekezett az élet gazdagságát
bemutatni írásaiban. Teszi mindezt olyan színvonalon, mely
a publicisták számára mindig követendõ példa
marad. Mi olyan nagyszerû ezekben a néhány oldalas mûremekekben?
Talán az, hogy miközben Márai kézbe veszi és
megvizsgálja témáit, az olvasót is kiemeli a hétköznapiságból,
aki így egy kissé emelkedettebben tekint az élet
apró részleteire. Hiába, segítségre szorulunk
NAPLÓ
1943-1944 MÁRAI SÁNDOR Márai
1943-ban kezdett el naplót írni. Az 1943 és 1983 közötti
negyven év feljegyzései öt kötetben jelentek meg, az elsõ
még itthon, a többi már külföldön. A napló
elsõ kötete a háború borzalmaira válaszol. Nem
a háborús eseményeket kommentálja, hanem az idõszak
belsõ eseménytörténetét rögzíti,
a történésekkel bocsátkozik dialógusba. Hûvös,
fegyelmezett mondatai valójában hatalmas küzdelemrõl
tanúskodnak: egy nagyszabású gondolkodó, egy meg nem
alkuvó ember és polgár idézi föl a világ
szervességét és egészét akkor, amikor ennek
már a törmeléke sincs meg az adott valóságban.
NAPLÓ
1968-1975 MÁRAI SÁNDOR
NAPLÓ
1976-83 MÁRAI SÁNDOR "Az
irodalomnak többféle "értelme" van: híradás
ember és ember közötti kapcsolatokról, ember és
társadalom, emberés természetfölötti, ember és
a környezõ világ összefüggéseirõl.
Ez mind lehet értelme és tartalma az irodalomnak, de (...) van mindezentúli
értelme az írásoknak: amikor az irodalom a fotoszintézis
mintájára megváltoztatja az ember és világ
viszonyát. Ahogy a fény érintésére az elkorhadt
anyag szerves lesz, úgy az "irodalom érintésére"
(...) mindaz, ami merev és élettelen a tudatban, megelevenedik.
A szavak, mint a fény, sarjadzást idéznek fel, fogalmakat
alkotnak, a fogalmakból elhatározások és cselekedetek
következnek... Lehet, hogy ez egy másik "értelme"
az irodalomnak" - vallja Márai az irodalom szerepérõl.
NAPLÓ
1984-89 / PAPÍRKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR Soha nem nyitom fel régebben
megjelent könyveim,de mostvalamit kerestem az 1943-44-es Naplókötetben,és
váratlanul a következõ sorokat olvastam: Negyvenhárom
évet éltem eddig, és ha még egyszer ennyi idõn
át élek? És nyolcvanhat leszek? Többet tudok majd? Boldogabb
leszek? Biztosabbat gyanítok Istenrõl, emberekrõl, természetrõl
és természetfölöttirõl? Nem hiszem: A tapasztaláshoz
idõ kell, de az idõ bizonyos megismerésen túl nem
mélyíti a tapasztalást. Egyszerûen öregebb leszek,
sem több, sem kevesebb." A sorok különösen konganak
át 43-ból, amikor a könyvet kinyomtatták, 85-be, amikor
most olvasom. A kérdésbõl valóság lett, a 86-ot
egy év híján megéltem. És nem tudok többet.
Inkább csak kapargatom össze, amit negyvenhárom év elõtt
már tudtam, de közben elhullajtottam, elfeledtem.
NAPNYUGATI
ŐRJÁRAT / KÖTÖTT MÁRAI SÁNDOR Megkondultak
a vészharangok Európa felett, elhangzott a figyelmeztetõ
szó a "Nyugat alkonyáról". Mindennek valóságáról
személyesen akar meggyõzõdni az örök vándor
Márai, ezért látogat el Párizsba és Londonba.
Nem hagyományos útleírás ez, sokkal inkább
személyes emlékek és megfigyelések ötvözete.
Egykori szállodák, vendéglõk, a franciák és
angolok elgondolkodtatóan különc szokásai finom iróniával
szövik át a kötetet. A könyv látlelet a háború
elõtti utolsó pillanatokban, s a vizitáló "orvos"
reménykedik, hogy a "beteg" csak gyengélkedik. A kötet
1936-ban jelent meg elõször, s három év múlva
a légelhárító ágyúk jutottak fõszerephez.
NAPNYUGATI
ŐRJÁRAT / VÁSZONKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR Megkondultak
a vészharangok Európa felett, elhangzott a figyelmeztetõ
szó a "Nyugat alkonyáról". Mindennek valóságáról
személyesen akar meggyõzõdni az örök vándor
Márai, ezért látogat el Párizsba és Londonba.
Nem hagyományos útleírás ez, sokkal inkább
személyes emlékek és megfigyelések ötvözete.
Egykori szállodák, vendéglõk, a franciák és
angolok elgondolkodtatóan különc szokásai finom iróniával
szövik át a kötetet. A könyv látlelet a háború
elõtti utolsó pillanatokban, s a vizitáló "orvos"
reménykedik, hogy a "beteg" csak gyengélkedik. A kötet
1936-ban jelent meg elõször, s három év múlva
a légelhárító ágyúk jutottak fõszerephez.
OROSZORSZÁG
MÁRAI SÁNDOR SZEMÉVEL MÁRAI SÁNDOR "Az
emberek elmúlnak, a fényképek megmaradnak, ezek a derûs
kortörténeti képek, melyeken fehér asztal mellett vagy
a vészbíróság elõtt farkasszemet néznek
a kor nagyjai. A tárgyilagosság kedvéért ismerjük
el, hogy az elmúlt évtizedek fényképanyagából
tanulságos nemzetközi gyûjteményt lehetne albumba ragasztani,
olyan fényképek gyûjteményét, melyeken a kor
prominensei akik késõbb férfiasan kivégeztették
egymást, elõbb barátságosan ötelkeztek. A fénykép
égészen új kelléke a történetírásnak.
Lehet csalni vele, mint mindennel, amit egy zseni feltalál, s aztán
a politika kisajátít; de lehet bizonyitani vele, inkább és
jobban, mint szóval és írással. Száz és
száz olyan fényképre emlékezünk-e történelmi
közelmúltból, melyek világhírû elvbarátok
politikai és emberi idilljét bizonygatják; a fénykép
megmaradt, az idill hõsei idõközben háthá támadták
egymást. Ezek a nagy politikai fényképek majd, mindig derûsek.
Az ábrázoltak férfrasan, szeretettel, és hûséggel
pillantanak egymás szemébe. Tudják, hogy a történelmi
sikerhez barátságos arcot kell vágni, utolsó pillanatig,
amíg lehet." (Márai Sándor: Derûs képek)Sok
mindenrõl szól igaz szavakkal, és még többrõl
vall igaz képekkel ez a könyv. A cári Oroszországról
és a bolsevikok Szovjet-Oroszországáról. Koldusszegény
hajóvontatókról, szibériai számûzött
diákokról. A cári család hétköznapjairól
és terroristák merényleteirõl. Forradalmakról
és diktátorokról, éhínségrõl
és koncepciós perekrõl. Márai antikommunizmusáról
és mély érdeklõdésérõl a világban
történtek iránt. A figyelmes és elemzõ tekintetrõl
és az ítéletalkotás erkölcsi mozzanatáról.
A huszadik századot meghatározó földmozgásról
és a földrengés nyomán a hatalmas pusztulásról.
Márairól és a lelkiismeretrõl szól ez a könyv. (Körmendy
Zsuzsanna)
RÖPIRAT MÁRAI
SÁNDOR A
második világháború éveiben belsõ emigrációban
élõ Márai 1942 nyarán írt, s azonnal hatalmas
-pró és kontra- visszhangot kiváltó Röpirata
a háborús pusztítás okait kutatja, az occidentális
mûveltség megmaradásának esélyeit latolgatja,
azt, hogy beteljesedik-e Spengler jóslata, s bekövetkezik-e a nyugati
kultúra alkonyát követõ vég. A röpirat újbóli
közzététele azt bizonyítja, hogy több mint fél
évszázad elteltével Márai koncepciója még
mindig számos továbbgondolásra érdemes elemet tartalmaz.
San
Gennaro Vére A regényben (1957), mely valójában
rejtett önvallomás, Márai arról szól, miért
is érezte úgy, hogy el kell hagyni a hazáját, vállalni
az önkéntes számuzetést. A San Gennaro vére az
európai hagyományvilág hanyatlásának regénye.
E vallomás során érdekes képett rajzol a korabeli
Magyarországról éppúgy, mint Nyugat-Európáról,
az emigráns létrol, befogadásról és kirekesztettségrol,
pártok és eszmerendszerek természetrajzáról.
SIRÁLY
- A SZIGET MÁRAI SÁNDOR Márai
Sándor két olyan kisregényét tartja kezében
az olvasó, amely a háború után sem külföldön,
sem itthon nem jelent meg. Hogy miért szerepelnek most egy kötetben?
Mert különbözõek és hasonlóak. Különbözõek,
mert több mint tíz év telt el a keletkezésük között,
és mert két nagyon eltérõ témát és
két nagyon eltérõ hangulatot tükröznek. Hasonlóak,
mert mindkettõ Márai írásainak jellemzõ vonásait
hordozza magában. A Sirály melodrámájában nyomatékosan
érezhetõ a háború közege és légköre,
a középpontban jellegzetesen márais nõalak áll.
A szigetet is a szerzõtõl megszokott gondolkodásmód
járja át, a magányos fõhõs egyedül áll
a világgal szemben. A régóta várt és több
mint fél évszázada hiába keresett kisregényeket
most szeretettel ajánljuk a Márai-gyûjtõk figyelmébe.
SIRÁLY
- A SZIGET MÁRAI SÁNDOR
TÁJAK,
VÁROSOK, EMBEREK / PAPÍRKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR Létezik-e
olyan oldala Márai Sándornak, amelyet még nem ismerünk?
Gyönyörködhettünk már regényeiben, naplóiban,
verseiben, bújhattuk kisregényeit, novelláit, és idézhettük
a bölcsességeket a Füves könyvhöz hasonló gyûjteményekbõl. A
Helikon Kiadó most különleges csemegét kínál
a Márai-rajongóknak és az új felfedezõknek
egyaránt. A most induló sorozat köteteit a szerzõnek
eddig könyv formájában soha meg nem jelent publicisztikáiból
állítottuk össze, különbözõ témák
köré csoportosítva. A Tájak, városok, emberekben
szereplõ, 1920-30-as évekbõl származó írások
Márai valós és képzeletbeli utazásainak helyszíneit,
népeit, az utazóra tett benyomásait örökítik
meg - a tõle megszokott mélységgel és szépséggel.
Az olvasó elkísérheti Itáliába, Ausztriába,
Svájcba, Németországba, Franciaországba és
Angliába, majd egy hatalmas hajón képzeletben bejárhatja
a Földközi-tengert, és bepillanthat a spanyol, a holland, a norvég,
az orosz és a kínai világba is. Az elképzelt utazásnak
Márai maga adta a címet: "A tükörkép, amit
a világ mutat benned." De a valóságban megtapasztalt
élményei ugyanilyen személyes látásmódban
tükrözõdnek: a csillogó, híres Velence szinte megszokott
dicsérete mellett az egyik legmegkapóbb írása szól
a megtépázott, fáradt, öreg, hajnali Velencérõl.
TÁJAK,
VÁROSOK, EMBEREK / VÁSZONKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR
VÁLÁS
BUDÁN MÁRAI SÁNDOR
ÍRÓK,
KÖLTŐK, IRODALOM / PAPÍRKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR Nagy sikerrel indult
a Helikon Kiadó gondozásában az a sorozat, amely Márai
Sándor könyv formájában eddig soha meg nem jelent publicisztikáit
gyûjti kötetekbe tematikus csoportosítás szerint. A Tájak,
városok, emberek írásaiban együtt utazhattunk a szerzõvel
valós és képzeletbeli országokba, vidékekre. A
kötetben, amelyet most tart "kezében" az olvasó,
magyar és külföldi írók, költõk világába
kalauzol el bennünket egy olyan ember, aki maga is író, költõ
révén sajátos nagyítóval látja, láttatja
az irodalmi személyiségeket, az alkotás folyamatát.
Együtt gyászolhatjuk Máraival Adyt, Kosztolányit, József
Attilát, az olvasóközönség által nem ismert
részleteket tudhatunk meg Madách, Goethe vagy Tolsztoj életérõl,
a szerzõ segítségével személyesen találkozhatunk
Tagóréval és Thomas Mann-nal, és a szakértõ
szemmel áshatjuk bele magunkat Szomory Dezsõ, Móricz Zsigmond,
Byron vagy Hauptmann mûveinek elemzésébe. Vannak könyvek,
a nagy klasszikusok és kedvencek, amelyek végigkísérik
életünket, amelyeket különbözõ élethelyzetekben
újra meg újra elõveszünk. Az Írók, költõk,
irodalom odakivánkozik a polcra e kötetek mellé: mindig érdekes
és tanulságos lesz, hogyan látta õket Márai
Sándor.
ÍRÓK,
KÖLTŐK, IRODALOM / VÁSZONKÖTÉS MÁRAI SÁNDOR
ÖSSZEGYŰJTÖTT
VERSEK MÁRAI SÁNDOR Csak kevesen tudják, hogy Márai
Sándor, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentõsebb
prózaírója, költõként kezdte pályafutását.
Már 14 éves korától rendszeresen írt verseket,
melyek többnyire meg is jelentek. Õ maga kényes ízlésû,
önmagával szemben is igényes kritikusként csupán
válogatott verseskötetet jelentetett meg (A delfin visszanézett).
Születésének 100. évfordulója azonban nemcsak
lehetõséget nyújt, de szinte kötelez is arra, hogy költészetének
teljességét megismertessük az olvasóval, kiadatlan verseit
éppúgy, mint a költõ válogatásából
kihagyottakat, késõi üzenetként attól, aki "magyarul
akart szólni magyarokhoz...". |